“Olyan eufória volt, hogy még az unokahúgom és az unokaöcsém is ugrált, ordított az örömtől!”

Számítottunk rá, hogy impozáns hétvégénk lehet, és az is lett! Roberto Stellone legényei, bár ismét hajrában, de megnyerték a Cosenza elleni hazai bajnoki meccset, aminek hála, tíz lejátszott mérkőzés után a tabella élére is álltak, két ponttal megelőzve a második Pescara-t. Ez a két dolog, mármint a győzelem és a listavezető pozíció megkaparintása, már önmagában elég lenne a boldogságunkhoz, és ahhoz is, hogy hatalmas kedvvel lássunk neki egy színes összefoglalót írni, csakhogy, ezúttal – nem kis örömünkre – találtunk erre a feladatra egy sokkal illetékesebb személyt is, aki legalább ezerszer hitelesebb, élethűbb, és izgalmasabb krónikát tud prezentálni a szombati, 2-1-es győzelmünkről itt a blogunkon! Ő pedig, nem más, mint Di Matteo Márk, akivel – a Serie B magyar oldal közbenjárásának köszönhetően – még a meccsnap estéjén találtunk egymásra, és aki élőben, a Barbera lelátójáról tekintette meg Nestorovski-ék szezonbeli hatodik sikerét! Miután Márk teljesen magától vállalta, hogy még aznap este ír egy élménybeszámolót élete első palermói meccséről, ezért most abban a szerencsés és kényelmes helyzetben vagyunk, hogy egy frankó helyszíni tudósítással lephetjük meg az olvasóinkat! Az alábbiakban tehát, legújabb barátunk írását, és palermói kalandját osztjuk meg, amelyért ezúton is köszönettel, no meg egy jó nagy pacsival is tartozunk Neki!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azért később ne a szenvedés legyen a jellemző!

Roberto Stellone második debütálása a palermói padon, sokban hasonlított az elsőre, egy dologban azonban nem: az eredményességben! Mert amíg a tar fejű mester április végén egy 1-1-es döntetlennel mutatkozott be a Bari ellen a Barbera-ban, addig október elején egy, a múltkorihoz hasonlóan szoros és izgalmas premieren, ezúttal összejött a győzelem is a Crotone-val szemben! Na, persze nem könnyen, mert úgy, mint Stellone legelső palermói meccsén, megint az utolsó tíz perc volt a meghatározó a végeredmény szempontjából! Ilija Nestorovski ugyanis a 87. percben szerezte meg azt a gólt, amivel végül sikerült kellemessé és boldoggá tenni az ismét Tedino-t váltó tréner visszatérését, és bár láttunk már szebb s magabiztosabb győzelmet is a csapattól, mégis elégedetten és jó érzésekkel vonultunk el a válogatott meccsek miatt következő szünetre! Hogy miért, az kiderül, ha a folytatás gombra kattintotok!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A mámortól a Teletabikká váláson át az edzőváltásig

Megint kegyetlenül nehéz feladat elé állított bennünket a kedvenc rózsaszín-fekete csapatunk, mert először is, két olyan mérkőzésről kellene írnunk valamit, amelyek szöges ellentétei voltak egymásnak, másodszor pedig, itt van még az a dolog is, hogy a hétközi kudarcot követően csak megtörtént az általunk már múltkor vizionált vissza csere is a kispadunkon. Szóval, tényleg nem könnyű eldönteni, hogy most inkább pozitív vagy inkább negatív hangnemben írjuk meg ezt a posztunkat, aminek elvileg egy remek teljesítménnyel bemutatott Perugia elleni, fölényes 4-1-es győzelemről, egy katasztrofális produkcióval és vereséggel végződött bresciai kirándulásról, Tedino menesztéséről, valamint Stellone visszatéréséről kellene szólni! Na, kezdjük el, aztán majd csak kisül belőle valami…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tedino tudta, hogy kinek kell adni a tízes mezt!

Vasárnap este, tíz óra magasságában olybá festett, hogy Bruno Tedino elkezdheti írni a búcsúbeszédét és másodszor is szedheti a sátorfáját Palermóból, ugyanis a foggiai meccs félidejében 1-0-ás hazai vezetést mutatott az eredményjelző, ami az előzetesen kiszivárgott hírek alapján, miszerint csak egy győzelem mentheti meg az ex-pordenone-i tréner állását, egyértelműen edzőváltást, és Roberto Stellone visszatérését vizionálta. Csakhogy a szünet után jött Trajkovski, akinek az igyekezetén nagyon érződött: ő biztosan nem akar újabb, már-már komédiába illő visszacserét a kispadon! A macedón támadó nagyszerű játékkal és két remek villanással gyakorlatilag tíz perc alatt megfordította és végül meg is nyerte a meccset a rózsaszín-feketéknek, így pedig az újdonsült 10-es nemcsak a szurkolókat ajándékozta meg az idei bajnoki szezon első győzelmével, hanem a mesterét is az állásának a megtartásával! Merthogy a Foggia-ban kibrusztolt 2-1-es sikert követően gyorsan el is ültek a Tedino menesztésével, valamint Stellone újbóli szerepvállalásával kapcsolatos pletykák (legalábbis egyelőre…), de ettől még a következő mérkőzéseken sem nagyon téveszthet lépést a csapat! Már amennyiben tényleg Tedino-t akarják a srácok vezetőedzőjüknek…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egyelőre gyengék az életjelek…

Két forduló elteltével semmilyen olyan jelet nem mutatott még a rózsaszín-fekete csapat, ami arra utalna, hogy bajnokesélyesként kéne számon tartani a Serie B új, 2018-19-es idényében! A salernói gól nélküli döntetlen után ugyanis, a Cremonese elleni hazai összecsapáson is csak egy pontot gyűjtöttek Trajkovski-ék, ám a legfőbb szomorúságot még nem is a 2-2-es végeredmény jelentette, hanem az, hogy a látottak alapján nekünk kellene örülnünk ennek az iksznek! Mégpedig azért, mert egyáltalán nem a mieinken múlott, hogy nem lett vesztes a premier a Barbera-ban, a sors azonban kegyes volt hozzánk, de legfőképpen Tedino-hoz pénteken este! Így aztán két meccs után kettő ponttal, a tabella második felében láthatjuk kedvenc csapatunkat, és ugyan nagy hátrányunk még nincs senkihez képest sem, a most következő – válogatott meccsek miatt lévő – szünetben azért mégiscsak ildomos lenne észbe kapni, hiszen az eddig történtek elég pocsék képet festenek rólunk! Mondjuk, akad olyan, aki velünk ellentétben így is látott pozitívumokat…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egyetértés a 0-0 után: az egy pont jó, de van hová fejlődni!

Legyen szó bármilyen bajnokságnak a kezdetéről, az első meccseken mindig nagyon érződik, hogy egyik csapat sem akarja azt elveszíteni. Valami ilyesmit tapasztalhattunk a hétvégén, a Serie B 2018-19-es idényének nyitómérkőzésein is, amelyek közül hat találkozó is döntetlenre végződött. A minket leginkább érdeklő Salernitana-Palermo összecsapáson is megosztoztak a pontokon a felek, ugyanis a Stadio Arechi-ben rendezett kilencven perc során nem született gól. Hogy ezzel az eredménnyel ki lehet az elégedettebb, és mennyire értékes ez a 0-0, azt jelen pillanatban nehéz megmondani, éppen ezért nem is vállalkoztunk rá: helyette inkább közös értékelésre hívtuk a Salernitana Calcio Magyarország oldal főszerkesztőjét, hogy tisztább képet kapjunk arról, salernói szemmel miként látták az első meccs történéseit! Az alábbi, koprodukcióban született posztban ugyanakkor, természetesen blogunk is véleményt formált a találkozóról, mégpedig oly módon, hogy mi is ugyanazokat a kérdéseket válaszoltuk meg, mint az aktuális vendégünk! No, akit érdekel, hogy mi lett ebből a rögtönzött együttműködésből, az kattintson a folytatás gombra!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cső Ninuccio, kösz mindent!

Ebben az ‘elüzletiesedett’ futballvilágban manapság ritkán alakul már ki bármilyen kötődés egy-egy játékos iránt, éppen ezért az sem szokványos, hogy külön posztot írunk olyankor, amikor valaki távozik a kedvenc klubunktól, ám az Empoli-hoz aláírt Nino La Gumina-val ezúttal mégis kivételt teszünk! Na persze nem véletlenül: a fiatal csatár megdolgozott ezért, mert Palermo szülöttjeként bebizonyította azt, a mai futballéletben szintén nem túl gyakori jelenséget, hogy igenis létezik még olyan, hogy valaki próféta legyen a saját hazájában! Nino önmagát adva, egyszerűen nagyszerű szezont produkált a mögöttünk hagyott idényben, a teljesítményével, a hozzáállásával és a vagányságával pedig nagyon gyorsan kiérdemelte a Rosaneri-szurkolók szemében a legnagyobb kedvenc titulust is! Persze, ebből fakadóan most hihetetlenül nehéz megemészteni, hogy a megnövekedett értéke miatt, a még mindig csak 22 éves La Gumina-t is eladta a rózsaszín-fekete klub vezérkara, arra nem is gondolván, hogy mekkora szomorúságot okoztak ezzel a csapatért szorítóknak! De ez van, az idő múlásával biztosan enyhül majd a fájdalmunk is, most azonban már csak egyetlen dolgot tehetünk: ezzel a poszttal méltóképpen elbúcsúzunk Nino-tól, így köszönve meg Neki mindazt, amit Palermóért és értünk is tett!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Csak ajánlani tudom a meccsnézést Palermóban!”

Jóllehet, hosszú még a vakáció-szezon, ám Hajdu Kornél máris egy olyan kivételes és irigylésre méltó élménnyel gazdagodott az idei nyáron, amelyet nehéz lesz felülmúlni! Ha figyelmesen olvastátok az elmúlt hetekben a blogunkat, akkor már asszociálhattok arra, hogy ki a fentebb megnevezett úriember, ugyanis tettünk már róla említést bizonyos kontextusokban: igen, ő az a szerencsés, aki június 10.-én, élőben, a Barbera lelátójáról nézhette végig az 1-0-val véget ért Palermo-Venezia play-off elődöntő visszavágóját! Mivelhogy, Kornél barátunk még az indulás előtt megígérte nekünk, hogy a hazaérkezését követően mesél majd a kint ért impulzusairól, ezért nagyon vártuk már, hogy újra jelentkezzen, ő pedig nem is feledkezett meg rólunk! Sőt, a fotók készítésén túl, írt egy pazar és színes élménybeszámoló posztot is, amit az alábbiakban változtatás nélkül teszünk közzé, azt remélvén, hogy ettől még többen kapnak majd kedvet egy-egy Palermo-meccs megtekintéséhez! Ja és el ne feledjük: Kornélnak egy óriási pacsi és egy hatalmas köszönet jár azért, amit tett!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Frosinone: ehhez gratulálni? Bocs, nem!

Ahelyett, hogy a futball ünnepe lett volna a Serie B rájátszásának a döntője, inkább a sportág megbecstelenítéseként fogunk emlékezni a frosinone-i visszavágón történtekre! A kétrészes darab első felvonását a Barbera-ban 0-1-ről megfordító és végül egy öngóllal 2-1-re megnyerő mieink, igencsak ellenséges hangulatban, valamint több mint vitatott körülmények között bukták el a Benito Stirpe stadionban rendezett második találkozót, amivel a feljutás is tovaszállt! Legalábbis jelen állás szerint! Mert a Frosinone-Palermo csata pár nappal a furcsán véget ért finálé után is tart még, de vasárnap reggel óta már nem a pályán, hanem a zöld asztal mellett, vagyis a sportdöntő bíróságnál viaskodnak a felek, miközben ugyanitt zajlik még egy 42. fordulóban lejátszott, de azóta bundagyanússá vált Spezia-Parma (0-2) bajnoki mérkőzésnek a kivizsgálása is! Így aztán, hiába írunk már június végét és hiába játszottak le a csapatok negyvennél is több meccset, biztosan még mindig nem lehet kijelenteni, hogy végül kik jutottak fel a Serie A-ba, és kik nem, éppen ezért, ez a posztunk csak minimális mértékben tud foglalkozni futballal! Sajnos…  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A cél már közelebb – jöhet a döntő!

Régen nem látott tömeg a Barbera-ban, fantasztikus hangulat a lelátón, hatalmas küzdelem a pályán, öngól, kapusbravúrok, kiállítás, kihagyott 11-es, majd pedig palermói örömmámor és velencei bánat a végén. Igen, ez mind a Venezia elleni play-off visszavágón történt vasárnap, amikor olyan nem mindennapi csatát láthattunk, amelyről tényleg hosszasan lehetne beszélni és írni is, ám mivel már a rájátszás döntője is a nyakunkon van, ezért a szokottól eltérően ezúttal csak röviden foglaltuk össze a végül Domizzi öngóljával eldőlt diadalt és továbbjutást! Már csak azért is, mert az egyik kedves olvasónktól, van egy ígéretünk arra, hogy helyszíni élménybeszámolóval jelentkezik majd, ha visszajött a nyaralásból, úgyhogy reményeink szerint, a későbbiekben lesz még szó itt a blogon erről az örökké emlékezetes sikerről és a Venezia álmainak szertefoszlatásáról!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nagy baj nem történt, de 2-1-ről azért nyugodtabb lehetne a visszavágó!

Néhány milliméterrel közelebb kerültünk a hőn áhított célunkhoz, de igazán jelentős lépést nem sikerült tennünk Velencében az A-liga felé vezető úton! Holott volt rá esélyünk – különösen a második félidőben és leginkább Coronado ezer százalékos ziccerénél – hogy előnnyel várjuk az elődöntő visszavágóját, csak hát, ezúttal sem éltünk a lehetőséggel, ily módon pedig be kellett érnünk az 1-1-es végeredménnyel, ami azt jelenti, hogy voltaképpen a nulláról folytatódik majd a párharc vasárnap kora este! Azért félreértés ne essék, csalódottak kicsit sem vagyunk a Stadio Penzo-ban elért döntetlen miatt, ugyanis előzetesen alighanem mindnyájan aláírtuk volna ezt az amúgy még mindig a mi továbbjutásunkat jelentő eredményt az odavágó előtt, mindazonáltal, most sokkal nyugodtabban készülhetnénk a hazai meccsre, ha a Venezia már hátrányban érkezne a Barbera-ba! Így viszont, hála Coronado újabb hibájának, még izgulhatunk rendesen!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Más feladatok maradtak egy köszönőlevél megírása helyett…

Noha próbáltuk azzal ámítani magunkat, hogy az utolsó fordulóban lehet még esélyünk a feljutásra, igazándiból nem volt! A Frosinone-Foggia és a Spezia-Parma meccseken sem olyan eredmény született péntek este, ami jelen helyzetünkben kedvező lett volna a számunkra, így aztán a zárókörben már annak ellenére sem tudtunk elmozdulni a csalódást keltő 4. helyről, hogy Salernóban magabiztosan nyertünk! Tény, a Stadio Arechi-ben mutatott teljesítményünk és a 2-0-ás győzelem ezúttal minden szempontból meggyőző volt, de komoly értéke csak akkor lett volna ennek a diadalnak, ha a múlt héten itthon tartottuk volna a három pontot a Cesena ellen! Ebben az esetben ugyanis, most arról írhatnánk, hogy egy év után visszatértünk a Serie A-ba, erre azonban immár csak egy lehetőségünk maradt: meg kell nyernünk a play-offot! Nyári szünet helyett tehát, továbbra is kemény, s dolgos napok várnak még ránk – remélhetőleg egészen június 10.-éig!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hazai pályán és ostobaságok miatt ment el ez az ezüst – hacsak nem lesz még valami csoda!

Reménykedtünk benne, hogy a Cesena elleni lesz az utolsó hazai mérkőzésünk a 2017-2018-as bajnoki idényben, ám valószínűleg vár még ránk legalább egy, jobb esetben kettő, de az is lehet, hogy még három összecsapás a Barbera-ban! Hogy miért? Azért, mert szombaton újfent képtelenek voltunk hozni a kötelező feladatunkat a saját katlanunkban, holott minden esélyünk meg volt erre, ám miután még 11-esből sem tudtuk bevenni a bennmaradásért szorgoskodó Tengeri Csikók kapuját, gyakorlatilag kiszálltunk az ezüstért folytatott harcból is! Na jó, egyetlen halovány reményünk még mindig maradt a második hely megkaparintására, ehhez azonban túl sok feltételnek kéne már teljesülni, úgyhogy bármennyire is fájó, de el kell kezdenünk megbarátkozni a play-off gondolatával! Pedig valaki még február elején is arról dumált, hogy 10 pontos előnnyel nyerünk majd bajnokságot, ehhez képest, az utolsó, pénteken rendezendő fordulóban, még a 4. helyünk sem biztos! Jaj, hogy lesz ebből visszajutás…?  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ninóval az élvonal felé

Ott még továbbra sem tartunk, hogy örömtáncot lejtsünk, de a hétvégén történtek után azért már látunk némi fényt az alagút végén! Mert azzal, hogy szombaton 3-2-re nyerni tudtunk Terni-ben, a Parma viszont drámai módon vérzett el vasárnap Cesena-ban, valamelyest javult a helyzetünk a 40. fordulót követően, ám a sorsunk még mindig nincs a saját kezünkben! Mindazonáltal, már azt is egy pozitív dolognak tekintjük, hogy kettő helyett immár csak egy rivális botlásáért kell szorítanunk a hátralévő meccseken, ráadásul, a jelenlegi második, Frosinone-nal szemben jobb az egymás elleni eredményünk, így pontazonosság esetén is előttük végeznénk! Csakhogy, kettő fordulóval a vége előtt még mindig van egy pont hátrányunk a Ciociari-hoz képest, vagyis, nagyon szurkolnunk kell a Virtus Entella-Foggia duónak is, hogy segítsen majd rajtunk, miközben persze a saját feladatainkat sem ronthatjuk el! Jaj, de izgalmas ez továbbra is!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bárcsak többször lenne ellenfél az Avellino!

Semmit nem szeretnénk elkiabálni a hétvégét követően, de az Avellino ellen mintha magára talált volna a rózsaszín-fekete csapat, amely különösen a szombati meccs második félidejében idézte régi önmagát! Ezúttal ugyanis, nem az történt, hogy a hajrában vagy még korábban elherdáltuk az egygólos előnyünket, hanem a szünet után rápakoltunk még arra, így pedig egy minden tekintetben jól mutató, és magabiztosságot is sugalló 3-0-ás hazai győzelmet könyvelhettünk el! Ráadásul, azt is örömmel konstatálhattuk, hogy Coronado mellett két másik támadó is újra gólt tudott szerezni a mögöttünk hagyott fordulóban, vagyis korántsem kell vészharangokat kongatnunk Nestorovski elvesztése miatt! A kötelező három pont bezsebelése pedig azért is volt nagyon fontos, mert a bajnoki címtől már csak hajszálakra lévő Empoli, szívességet tett nekünk is, és négy gólt lőve győzte le hétfőn a Frosinone-t is, aminek köszönhetően a Ciociari-val szemben öt fordulóval a vége előtt minimális különbséggel, de lépéselőnybe kerültünk! A Parma azonban, sajnos a Carpi ellen sem rontott, ezért továbbra sem vagyunk feljutást jelentő pozícióban, ám a sorsunk még ezzel együtt is a kezünkben lehet! Ahhoz viszont, győzelmeket kell még aratnunk! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Cittadella után sem lett csitt!

Cittadella-ban gól nélküli döntetlent játszani nem tragédia, az viszont már inkább az volt, ahogyan elértük ezt az eredményt! Tudniillik, a keddi kilencven plusz valahány perc során egyetlen helyzetet sem dolgoztunk ki, és kaput eltaláló lövésből is mindössze egyre emlékszünk – még a 12. percből – holott a csapat célja elvileg az A-ligába való feljutás lenne! De ezzel a hét közben mutatott teljesítményünkkel más célunk reálisan nem lehetett, mint egy döntetlen kicsikarása, ami valószínűleg csak azért jött össze, mert Roberto Venturato legénységén is jócskán érződött, különösen a helyzetkihasználásukon, hogy messze nincsenek csúcsformában! Így aztán egyik gárda sem került közelebb a céljaihoz, olyannyira nem, hogy a mieink a fordulót követően le is csúsztak a feljutást jelentő második pozícióból, és az utolsó hat fordulónak kétpontos hátrányból, a harmadik helyről vághatunk neki! Azonban a legnagyobb probléma talán nem is ez!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beleférhet ennyi botlás?

Egyfelől semmi sem, másfelől viszont összefoglalhatatlanul sok minden történt az olasz labdarúgás másodosztályának hétvégi, 35. fordulójában, amelynek legfőbb érdekessége az volt, hogy a második és nyolc hely között lévő csapatok mindegyike döntetlent játszott. Ebből már könnyen kitalálható, hogy rózsaszín-fekete kedvenceink is három helyett csak egy ponttal gyarapodtak a hétvégén, miután hazai pályán ismét csak egy sovány 1-1-es eredményre tellett Nestorovski-ék erejéből az amúgy három hónapja nyeretlen Cremonese ellen. Egy hét leforgása alatt tehát, két olyan csapat is pontot rabolt a Barbera-ból, amelyek elvileg huzamosabb ideje rossz formában vannak, így aztán teljesen érthető, hogy a mögöttünk hagyott játéknapot követően sem vagyunk hurrá-hangulatban, annak ellenére sem, hogy a feljutást jelentő második pozíciót megőriztük! Jól tudjuk, csak azért állunk még előkelő helyen a tabellán, mert a riválisaink – hozzánk hasonlóan – folyamatosan lépéseket tévesztenek, mint ahogy tették azt a hétvégén is, a folytatásban azonban nem másokra kellene bíznunk a sorsunkat! Kedden, a Cittadella otthonában (kezdés: 20 óra 30 perckor) igazán tehetnénk már valamit mi is az álmainkért!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az előzés öröm, annak kivitelezése viszont nem

A Pescara csapata úgy érkezett Palermóba a hétvégén, hogy korábban még soha nem távozott innen három ponttal, és ezt a bravúrt, huszonegyedik nekifutásra sem tudta végrehajtani a kék-fehér alakulat – bár az 1-1-es döntetlent a jelenlegi helyzetükben alighanem így is sikerként értékelték a Delfinek. Persze, ez sem biztos, hiszen valljuk be, szombaton jóval közelebb állt a győzelem megszerzéséhez a vendégcsapat, amely Gaston Brugman révén még egy büntetőt is elpuskázott a hajrában, így aztán, talán helytállóbb az a megállapítás, hogy a történtek következtében a mieink lehetnek elégedettebbek ezzel az x-szel, aminek köszönhetően egyébként még a Frosinone-t is beelőztük és feljutást jelentő pozícióba ugrottunk. Csakhogy, határtalan boldogságot mégsem érzünk a szombati események láttán, ugyanis tisztában vagyunk vele, hogy nem a saját teljesítményünk miatt kerültünk nyolc fordulóval a vége előtt a második helyre, hanem azért, mert a „Ciociari” hozzánk hasonlóan megégett az A-ligáért időközben egyértelműen bejelentkező Parma-ban, ennek pedig, szintén nem örülhetünk felhőtlenül! Vagyis, a hétvége összegzéseként azt kell írnunk, hogy egyrészt nagyon fontos (akár még sorsdöntőnek is titulálható) kettő pontot veszítettünk el hazai pályán egy alsóházi gárdával szemben, másrészt meg, a botlásunknak köszönhetően háromszereplőssé tettük az ezüstéremről szóló csatát. Micsoda izgalmakat csináltunk saját magunknak!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsvét végén ártott meg a pármai

Frankón indult az ünnepi hosszú hétvégénk, hiszen a Nagypénteket megelőző csütörtök estén, Chiavari-ban 2-1-re vertük a Virtus Entella-t, amivel egyfelől megszületett az idei első idegenbeli győzelmünk, másfelől pedig, esélyt teremtettünk magunknak arra, hogy húsvét után már feljutó helyen álljunk! Igen ám, de hétfőn este, amikor már túl voltunk a locsolkodáson és már a sonkát is elfelejtettük, Emanuele Calaió-nak köszönhetően a “pármai ízvilág” végül csak megártott, imigyen pedig, mégsem lett annyira kellemes a húsvéti ünnepünk! Mert azzal, hogy a 29. fordulóból bepótolt meccsen 3-2-re kikaptunk a Tardini-ben, nem tudtuk eltüntetni az egypontos hátrányunkat a második helyen posztoló Frosinone-nal szemben, miközben a bajnoki cím is immár háromgyőzelemnyi távolságra került! De nekünk talán már felesleges is az Empoli-ra figyelni – a mögöttünk sebesen zárkózó Perugia, Bari, Parma trió viszont annál inkább veszélyes lehet ránk a folytatásban!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tündérmese fantasztikus főszereplőkkel

A legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy akkor aratjuk majd az idei szezon legszebb és legsimább győzelmét, amikor hatan válogatott kötelezettség, négyen pedig sérülés miatt nem állnak a csapat rendelkezésére! Márpedig, bármennyire is hihetetlen, vasárnap délután jó néhány kulcsember hiányában ütöttük ki 4-0-ra azt a Carpi-t, amelyik egyébként a bajnokság egyik legkevesebb gólt kapó együtteseként érkezett a Barbera-ba! Vagyis, egy előzetesen abszolút nem várt, ámde igencsak kellemes meglepetést okoztak rózsaszín-fekete kedvenceink ezzel a csodaszép győzelemmel, amelyet a mesterhármast szerző, ezáltal egyértelműen a találkozó hősévé váló Igor Coronado vezetésével értünk el! És a mámort nemcsak a mieink elsöprő sikere jelentette a hétvégén, hanem a sereghajtó Ternana pontszerzése (0-0) is a Frosinone ellen, ezzel ugyanis, a vesztett pontok tekintetében már a második helyen állunk! De ahhoz, hogy ezt a tabellán a két szemünkkel is láthassuk majd, csütörtökön Chiavari-ban az Entella-val szemben, húsvéthétfőn pedig Parma-ban is nyernünk kellene!  Egy kattintás ide a folytatáshoz….