Lehet, hogy kissé furán hangzik kezdésnek, de az illem mégiscsak úgy kívánja, hogy megköszönjük a Roma-nak azt, hogy nem vert minket teljesen tönkre vasárnap! Mert a lehetősége meg lett volna a Farkasoknak a „kivégzésünkre”, különösen az első félidőben, de Rudi Garcia és tanítványai szerencsére úgy döntöttek a folytatásban, hogy nem alázzák porig a 30. percre totálisan szétesett, amúgy is ezer sebből vérző Iachini-gárdát. Na, nem mintha ez a 2-4 olyan jól mutatna palermói szempontból, – főleg úgy, hogy azért a Barbera-ban nem ehhez szoktunk az utóbbi években – ám látva a meccset, és figyelembe véve a két csapat jelenlegi helyzetét, talán nem lett olyan katasztrofális a végeredmény, mint amilyen lehetett volna. Ezzel együtt persze, így is borzasztó volt végignézni a vasárnap délutáni vergődésünket, amely sorozatban már a negyedik vereségünket jelentette a bajnokságban. Csapatunk eddigi teljesítményére nehéz magyarázatokat találni, egy dolog viszont biztos: a kéthetes bajnoki szünet remek alkalmat kínál a sorok rendezésére! Kérdés, történik-e majd egyáltalán valami a Roma elleni zakót követően…?
Semmi változás
Lejtmenet
Tökéletesen kivitelezett lejtmenetben vagyunk. Ez van. Kezdtünk ugye 2 győzelemmel, a Genoa és az Udinese ellen (hozzáteszem, már ezeken a meccseken sem volt valami meggyőző a játék), aztán jött a Carpi elleni hazai 2:2, majd áttértünk a „sötét oldalra”, és 3:2-es vereség a San Siróban a Milantól, meg egy különösen fájdalmas 0:1 odahaza a Sassuolótól. Az utolsó 2 meccsel eddig nem foglalkoztunk, próbáljuk meg összehasonlítani őket!
Ennél talán mélyebben is zsebbe lehetett volna nyúlni…
Egyszer szeretnénk már úgy kezdeni a mercato összegzéséről szóló posztunkat, hogy „végre egy átigazolási időszak, amikor minőségi, kellő tapasztalattal rendelkező, ismert labdarúgókat szerződtetett a Palermo”, de ezt most sem tehetjük meg. A 2015-ös nyár ugyanis, ismét nem tartogatott számunkra igazán nagy és pozitív hangvételű bejelentéseket, vagyis az átigazolási politikánk – meglátásunk szerint – már megint a spórolásról szólt. Az illetékesek – a szintén ingyen igazolt Gilardino-t leszámítva – többnyire ismeretlen, fiatal tehetséggel turbózták fel a keretet, amivel csak az a problémánk, hogy a távozó oldalon nagyrészt húzóemberek szerepeltek, akiknek az értékesítési árából, talán többet is visszaforgathattunk volna a kiszemeltjeink megszerzésére. Hogy végül kik érkeztek és kik nem a holtszezonban, azt az alábbiakban igyekeztünk összefoglalni, mégpedig az eddigiektől eltérő módon. Ezúttal ugyanis, a minél részletesebb tájékoztatás érdekében, kronológiai sorrendbe rendeztük a nyári történéseket, a poszt végén pedig, szerkesztőkollégámmal külön-külön is értékeltük az idei mercato-t!
Ismét kellemetlen ellenfél volt a Carpi
Nagy esélyt szalasztottunk el vasárnap délután: amennyiben legyőztük volna a Carpi-t, úgy néhány óra erejéig a Palermo vezethette volna a Serie A tabelláját! De nem sikerült nyerni, így pedig a bajnoki rangsorban való feljebb lépés is elmaradt! A Carpi, csakúgy, mint két éve a B-ligában, ezúttal is megtréfált minket, és két perc híján majdhogynem megint három ponttal távozott a Barbera-ból. A 2-2-es végeredmény azonban, annak ellenére is csalódás számunkra, hogy a végén mentettünk pontot, mert ezzel odalett az eddigi hibátlan mérlegünk, ráadásul már Sorrentino hálója sem érintetlen.
Rég nem látott szezonkezdet
Aki a szezon megkezdése előtt akárcsak egy kisebb összeggel fogadott arra, hogy két fordulót követően a Palermo lesz az egyik 100%-os csapat a bajnokságban, és az egyetlen együttes, amely még csak gólt sem kap kétszer kilencven perc alatt, az most valószínűleg tetemes összeget tehet zsebre. Kérdés, hogy volt-e valaki, aki ennyire bízott a rózsaszín-feketékben, mert a nyári történések után nem sokan gondoltuk volna, hogy a Genoa-t és az Udinese-t is legyőzzük! Márpedig így történt! Azok után, hogy a nyitányon az utolsó utáni pillanatban 1-0-ra nyertünk a genovaiak ellen, vasárnap a Serie A 2. játéknapján az Udinese megújult otthonát is „bevettük”. A körülményeket ismerve, ez több mint bravúros tett volt, mint ahogy a bajnoki rajt is egészen parádés eddig.
A ráadásban
Megvolt az első forduló, és mindenképpen pozitívan ítéljük meg a Genoa elleni meccset. Ahogy az várható volt, csatár nélkül állt fel a csapat, a támadó szekciót Quaison és Vazquez alkotta. A tavalyi csapathoz képest mindössze egy változás történt a kezdőben, Sinisa Andelkovic helyén El Kaoutari kezdett a balhátvéd poszton.
Sasok a griffek ellen, avagy az első felvonás
Egy jó startban bízva
Jöjjön hát, aminek jönnie kell! Szombat este (kezdés 21 óra), hazai közönség előtt, végre tétmeccsen is bemutatkozik a nyáron alapos változásokon keresztül menő rózsaszín-fekete csapat, amely a Coppa Italia 3. fordulójában a párharc esélyeseként debütál majd a másodosztályú Avellino ellen. Kedvenceink felkészülése egész jól sikerült, hiszen a nyolc előkészületi mérkőzésből mindössze egyet, a Gijon ellenit veszítettük el, a többi hetet viszont imponáló magabiztossággal megnyertük, mindemellett pedig, összesen 37-szer voltunk eredményesek a nyár folyamán! Ezek a tények mindenképpen bizakodásra adnak okot a 2015-2016-os szezon első tétmérkőzése előtt, amelyen illő lenne diadalmaskodni!
Újra kiosztottuk a lapokat (2. rész)
Elkészült az immár hagyományosnak nevezhető „értékelős posztunk”, amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit. A tavaly már jól bevált „lapos módszer” mellett azonban, idén újítottunk is egy kicsit, hiszen már nemcsak lapokat osztottunk, hanem osztályoztuk is a tavalyi keret produkcióját, méghozzá egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Mindezen túl, őszintén elmondtuk a véleményünket minden volt és jelenlegi játékosunkról, valamint arról is, hogy meglátásunk szerint melyik poszt(ok)ra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozat első fejezetében már kifejtettük az álláspontunkat a kapusokról és a védőinkről, a második fejezetben pedig, a középpályásainkkal és a támadóinkkal foglalkozunk bővebben.
Újra kiosztottuk a lapokat (1. rész)
Elkészült az immár hagyományosnak nevezhető „értékelős posztunk”, amelyben ezúttal is külön-külön elemeztük játékosaink elmúlt évben nyújtott teljesítményeit. A tavaly már jól bevált „lapos módszer” mellett azonban, idén újítottunk is egy kicsit, hiszen már nemcsak lapokat osztottunk, hanem osztályoztuk is a tavalyi keret produkcióját, méghozzá egy 1-től 5-ig terjedő skálán. Mindezen túl, őszintén elmondtuk a véleményünket minden volt és jelenlegi játékosunkról, valamint arról is, hogy meglátásunk szerint melyik poszt(ok)ra kellene erősítenünk a nyáron. A kétrészes sorozat első fejezetében a kapusokkal és a védőkkel foglalkoztunk.
Kérdéseinkre Franco Vazquez válaszolt
Több éve csináljuk a blogot, jó pár interjút készítettünk már, írások tömkelegét, mégis visszagondolva az egész eddigi történetre, azt kell, hogy mondjam, hogy egyik posztra sem voltam ennyire büszke, mint most erre. Régóta a fejemben motoszkált, hogy mennyire jó lenne valakivel a csapatból interjút csinálni. Hogy pont a Palermo motorja, az újdonsült olasz válogatott, Franco Vazquez lesz az, akivel ez összejön, álmomban sem gondoltam volna. Mégis sikerült, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak Franco barátnőjének, Agostina Moroninak, akinek a segítsége nélkül nem biztos, hogy ez a beszélgetés összejöhetett volna. Franco egyébként nem cáfolt rá a becenevére („El Mudo” – „a néma”), hiszen nem állt fenn az a probléma, hogy alig tudtam leállítani a nagy válaszolgatásban.:)
Jó olvasást, és reméljük, hogy nem Franco az első, és egyben utolsó palermói játékos, akit sikerült meginterjúvolnunk!
Akik nem sokat időztek a „C vágányon”
A nyári szünetre több, különböző témájú poszttal is készültünk, amelyekből elsőként egy nosztalgiaposzttal indítunk. Az alábbi írást azon szurkolóinknak ajánljuk, akik netán csalódottak a rózsaszín-feketék idei bajnoki helyezésével, vagyis a 11. pozícióval. Harminc évvel ezelőtt ugyanis, valószínűleg minden Palermo-szimpatizáns elfogadta volna ezt a mostani eredményt, hiszen akkortájt igencsak távoli célnak tűnt a Serie A középmezőnyéhez tartozni. A most következőkben szeretnénk bebizonyítani azt, hogy miért kell nagyon megbecsülni a legutóbbi idényben elért 11. helyet, ugyanis, ha kissé nagyvonalúan is, de igyekszünk megemlékezni az 1984-1985-ös szezonban szereplő Palermóról. Arról a csapatról, amelyik az addig soha nem tapasztalt mélység ellenére, sikerrel abszolválta a Serie C1/B-t (nem elírásról van szó!), s jutott vissza a másodosztályba – egy év kihagyás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Helyszíni beszámoló a Palermo-Fiorentina meccsről + a római győzelem
Olyan jól alakultak a dolgok, hogy május utolsó hetét Palermóban töltöttem. Naná, hogy az idény utolsó hazai meccséhez igazítottam a szabadságom. Palermói barátommal, Turi Messineóval, akivel régebben már készült interjú a blog számára, előre egyeztettünk, hogy a meccs előtt egy nappal elmegyünk megnézni az ultrákat. Mivel (már egy ideje) készülőben van egy írásunk a palermói ultrákról, Turi összehozott egy találkozót a Borgo Vecchio Sisma tagjaival.
Oda-vissza lenullázott Cagliari
Furcsa érzések kavarogtak bennünk vasárnap délután, miután lefújták a Cagliari-Palermo meccset. Egyfelől természetesen nagyon örültünk az idegenben kiharcolt 1-0-s győzelemnek, hiszen ezzel lezártunk egy négymeccses nyeretlenségi szériát és megerősítettük a helyünket a középmezőnyben, másfelől viszont egy picit együtt éreztünk a Cagliari-szurkolókkal is, akik éppen a Palermótól elszenvedett vereséget követően szembesültek hivatalosan is a fájó ténnyel, mely szerint a szardíniai gárda kiesett a Serie A-ból, és a következő idényt csak a B-ligában kezdheti. Mivel két éve hasonló cipőben jártunk, így tudjuk, hogy milyen kegyetlen dolog megbarátkozni a búcsúzással, ám bízunk benne, hogy hamarosan újra élvonalbeli meccset játszhatunk majd a Sant’Elia-ban! De ennyit az empátiáról meg az udvariasságról, és inkább foglalkozzunk azzal, hogy miként sikerült „beütni az utolsó szöget a Cagliari koporsójába”!
Aha
Az az igazság, hogy nincs túl nagy kedvem túl sok szót elpazarolni a múlt vasárnapi Atalanta elleni produkcióra. Dybala a padon kezdett, Zamparini nem akarta megkockáztatni, hogy lesérüljön, „a félszemű lóért nem adnak annyit a vásárban” alapon. Nem volt változtatás a szerkezetben, Belotti kezdett Dybala helyett, aztán ennyi, csókolom. Sorrentino pár nappal a meccs előtt szerencsés kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így aztán Ujkani kezdett a kapuban.
Ez inkább tragikomédiára hasonlított…
Szombaton gól nélküli döntetlent játszottunk a Mapei Stadionban, a Sassuolo vendégeként. Az elért eredménnyel talán még nincs is semmi probléma, mert a Serie A-ban minden egyes idegenbeli pontot meg kell becsülni, ha viszont a hétvégén bemutatott játékunkat kell elemezni, akkor bizony már nehezen találunk pozitív jelzőket. Tudniillik, Iachini legényei rendkívül sok hibával, a kapura majdhogynem teljesen veszélytelenül, szó szerint kiábrándítóan futballoztak az amúgy szintén nagyon gyengén teljesítő Sassuolo ellen, így pedig joggal bosszankodhatunk a 0-0-ás iksz miatt.
Volt már jobb is
Vereség vérszegény játékkal
Akárcsak ősszel, úgy tavasszal is egy pontrúgás döntötte el a Parma és a Palermo bajnoki összecsapását. A különbség csupán annyi volt, hogy novemberben – Barreto szabadrúgásának köszönhetően – a mieink, április utolsó vasárnapján viszont a parmaiak ünnepelhettek győzelmet, hiszen Antonio Nocerino 11-esből lőtt találata ezúttal a sereghajtó számára ért 3 pontot. És hogy mi mindent mondhatunk az újabb kínos vereség után? Leginkább azt, hogy kedvenc csapatunk egyszerűen képtelen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani a 2015-ös naptári évben, vagyis a korábban emlegetett hullámvasútozás Parma-ban is folytatódott, és csak reménykedni tudunk benne, hogy szerdán, a Torino elleni hazai bajnokin, ismét a szebbik arcukat mutatják majd Dybalaék! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sasok vs Griffek
Bár az eredmény nem feltétlenül mutatja azt, de a Palermo az előző fordulóban magabiztosan győzte le a Genoa csapatát. Szerencsére sikerült átmenteni a jó formát az Udinese elleni mérkőzésről, és a helyzeteket látva nem lett volna igazságtalan eredmény a nagyobb arányú győzelem sem.